Az inzulinrezisztencia tünetei nem minden esetben járnak együtt. Sőt, olyan eset is nagy számban előfordul, amikor teljes tünetmentességgel, a háttérben igyekszik nagyobb bajt generálni számunkra az inzulinrezisztencia.
A cukorbetegség „előszobájának” is nevezik, ugyanis inzulinrezisztencia esetén a hasnyálmirigy a kelleténél több inzulint termel, mely kimeríti a szervezetet egy idő után. A magasabb inzulinszint, vagyis az ún. hiperinzulinémia fokozza az éhségérzetet, elhízáshoz vezet és érelmeszesedésre hajlamosít. A hiperinzulinémia végeredményben az inzulinhatás csökkenéséhez vezet, emiatt pedig tovább növekedik az inzulinszint. Ha megfelelő kezelés nélkül marad, nagyon könnyen diabéteszbe fordulhat át a folyamat, s felléphet a 2-es típusú cukorbetegség.
Éppen ezért érdemes már a folyamat elejét elcsípni és megfelelő módon kezelni, habár a tünetek beazonosítása nem mindig egyértelmű. Mégis ajánlott utánajárni, ha jeleket tapasztalunk, s inzulinrezisztenciára gyanakszunk.
Hogyan azonosíthatóak be az inzulinrezisztencia tünetei? Mikor kell gyanakodni?
A leggyakrabban előforduló tünetek változatosak lehetnek, de az alábbi esetekben érdemes gondolni rá:
A hölgyek esetében valamennyivel egyértelműbb módon jelentkezhetnek, illetve felismerhetőbbek a tünetek. Elsősorban a menstruációs zavar hívhatja fel a figyelmet az inzulinrezisztenciára, de a pattanásos bőr, sikertelen fogyókúrák is árulkodó jelek, melyek további kivizsgálás felé terelgetik a pácienseket.
Férfiaknál is mutatkoznak jellemző tünetek, például merevedési zavar, de a hajhullás, korai és hirtelen kopaszodás is gyakori tünete az inzulinrezisztencia megjelenésének.
Nem nevezhető kimondottan tünetnek, de fokozott figyelemmel ajánlott kísérni szervezetünk működését, amennyiben a családban a szülők, vagy a nagyszülők esetében előfordult kettes típusú cukorbetegség. Ugyanis a hajlam generációkon átívelően öröklődik, így a cukorbeteg családba született gyerek, unoka nagyobb eséllyel indul a cukorbetegségre hajlamos, vagy szénhidrát anyagcsere-zavarral küzdők sorában.
Természetesen ez nem egy eleve elrendelt folyamat, csupán szeretnénk felhívni a figyelmet a genetikai hajlam jelentőségére, és a fokozott odafigyelés fontosságára. .
A fentiek mellett pedig az inzulinrezisztencia tünetei gyakorta előfordulnak olyan embereknél is, akiknél a stressz és a mozgásszegény, esetleg ülő életmód társul.
A rendszertelen, „gyorséttermi” táplálkozás pedig egyértelműen hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.
Pontosan ezért, korunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása az elhízás. A túlsúllyal rendelkezők csoportja önmagában is jelentős részt képvisel az inzulinrezisztencia miatt érintettek körében.
További érdekesség, hogy egy egyszerűnek mondható D-vitamin hiányos állapot is előidézhet inzulinrezisztenciát.
Ezért is érdemes folyamatosan ügyelni szervezetünk egyensúlyának, vitaminháztartásának megtartásához, mert a felborulás több esetben is kedvezőtlen folyamatokat indít el a testünkben.
Növelhetik a probléma megjelenésének esélyét akár pajzsmirigy-alulműködés is, valamint a tejcukor- és a gluténérzékenység.
Lényegében minden olyan tényező szerepet játszik a kialakulásában, amely kapcsolatba kerülhet a szénhidrát-anyagcserével.
Mindenképpen az a legelőnyösebb, ha a megelőzésre és az említett egyensúly megtartására, az egészség fenntartására helyezzük a hangsúlyt.
Azonban ha mégis közel kerülünk ehhez a helyzethez, jó hír, hogy ebben az állapotban a felismerés áldás, hiszen a folyamat teljes mértékben visszafordítható, megfelelő kezelés által.
Az inzulinrezisztencia a belgyógyászati problémák közé tartozik, azonban tévhit, hogy a diagnózis felállításához elegendő egy szimpla vérvétel, vagy egy terheléses vércukorszint-vizsgálat. Fontos, hogy endokrinológus szakorvossal történő konzultációra is sor kerüljön.
Ha beigazolódott, hogy inzulinrezisztenciával állunk szemben, az endokrinológus szakember mellett érdemes bevonni egy képzett dietetikus szakembert is, aki segít a szervezetünk helyes működésének visszaállításában, a megfelelő és leghatékonyabb, személyes étrend kialakításával.
Megfelelő kezelés, azaz életmódváltás esetén esélyeink kimagaslóan jók, megközelítőleg 70-80 százalékosak.
A kezelés legfőbb formája a helyes életmód, vagyis a rendszeres sport beiktatása a hétköznapokba, a táplálkozásban tanúsított tudatosság mellett. A cukortartalmú ételeket és gyorsan felszívódó szénhidrát-forrásokat mindenképpen kerülni ajánlott, a mozgást pedig előnyben részesíteni, rendszeresíteni. Ugyanis a sport nagyon fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében.
Ha a megfelelő életmód-program nem hoz jelentős változást, étrend-kiegészítő vitaminok, természetes gyógymódok hozzásegíthetnek az IR visszafordításához.
Igyekezzünk tudatosan, minél könnyedebb és természetközelibb megoldásra törekedni, életformánkat hosszútávon stabilizálni. Tudni kell ugyanis, hogy a folyamat visszafordítása időt vesz igénybe. Az első életmódváltó naphoz képest akár fél év is eltelhet, mire a szervezet a megfelelő egyensúlyi állapottal reagál. Törekedjünk tehát az életstílusunk fenntartására, s szervezetünk meg fogja hálálni az ilyen módon nyújtott odafigyelést, és újra egészséges állapottal és magas energiaszinttel ajándékoz meg bennünket.